A MITEM Magyarország egyik legfontosabb és egyedüli, valóban nemzetközi merítésű fesztiválja, amelyen nemcsak a Kárpát-medencei magyar színházak vesznek részt, hanem több kontinensről érkeznek társulatok. Az idei évben Magyarország mellett Algéria, Franciaország, Görögország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovénia és Ukrajna színházai kaptak meghívást a rangos seregszemlére.
A Szőcs Géza által írt Raszputyint a társulat két éve mutatta be Szatmárnémetiben, magyar nyelvű ősbemutatóként, Sardar Tagirovsky rendezésében, Rappert-Vencz Gáborral a főszerepben. Az előadás a bemutató után kevéssel meghívást kapott a MITEM-re, ám a koronavírus-járvány miatt akkor elmaradt a fesztivál. A szervezők azonban fenntartották a meghívást, amiből múlt hét szerdán előadás is lett a Nemzeti Színház nagytermében.
Az eredeti meghívást a szerző, Szőcs Géza egy évvel ezelőtti távozása kapcsán, egy megemlékező kísérőprogrammal egészítették ki a szervezők (a költő-drámaíró a koronavírus-világjárvány áldozata volt). A Nemzeti Színház az előadás előtt külön eseményen emlékezett a szerzőre, a színház Kaszás Attila termében. Itt Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatójának a vezetésével idézte fel Szőcs emlékét Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, Fazekas Sándor irodalomtörténész és Sardar Tagirovsky rendező. Fazekas mint Szőcs egykori diákja, majd munkatársa beszélt az irodalmi tevékenységéről, Vidnyánszky Attila pedig a közös színházi munkát elevenítette fel, melynek során megszületett Debrecenben a Liberté ’56 című produkció, a Ludas Matyi daljáték, később pedig a Csíksomlyói Passió. Az elmondottakból egy folyamatosan izzó, tervekkel teli alkotó képe rajzolódott ki, aki nem darabokat, hanem inkább színházi szövegeket írt, és a rendezőre bízta, hogy szabadon értelmezze, alkalmazza és színre vigye a leírtakat.
Bessenyei Gedő István és Sardar Tagirovsky a sorsszerűségről beszéltek, amelynek folytán a Raszputyin a Harag György Társulat műsorára került. Kereskényi Sándor irodalomtörténész ajánlotta a társulatigazgató figyelmébe a darabot, amelyről korábban a rendező is említést tett, régebbi, olaszországi munkái vonatkozásában – ezt követően döntöttek a szöveg magyar nyelvű ősbemutatója mellett és vette kezdetét a közös munka, Szőcs Gézával egyeztetve, aki a bemutatón is jelen volt, a produkció pedig nagy hatással volt rá. „Ezzel felkerült Szatmárnémeti az érzelmi tértképemre” – fogalmazott akkor, a premiert követően.
Az előadás 18 órakor vette kezdetét a Nemzetiben, jegyeket pedig már napokkal előbb nem lehetett vásárolni, ugyanis az eredeti, több mint egy évvel ezelőtt megváltott belépőkhöz is ragaszkodott a publikum, amely az előadás után hosszan tartó vastapssal és ovációval köszönte meg a páratlan színházi élményt a társulatnak.
„Zajos, ahogy mondani szokás, rockkoncerthez hasonló sikere volt a Raszputyin előadásának, ami még a sokat próbált fesztiválközönségtől is szokatlannak tűnhet, ám nem véletlenül. Mind a tavaly elhunyt író műve, mind az előadás stilisztikai bravúrja indokolttá teszi ezt a sikert. (…) Sardar Tagirovsky stílusteremtő rendezése nagyszerűen bontja ki a szöveg mélységeit, ebben a furcsa, archaikus színházi formákat is megidéző történelmi panoptikumban folyamatosan a képzelet és valóság határán egyensúlyozva „játszunk” az idővel. Az idővel, amely rendkívül sokféle alakváltozatban jelenik meg az előadásban, a tik-takoló zenei effektektől a személyes időre asszociáló író-figura, Marcel Proust megjelenítéséig. Úgy tekintünk át ezen a „haláltáncos vérkarneválon” (Szőcs), a huszadik század tébolyán, hogy közben megfogadjuk: mindent elkövetünk annak érdekében, hogy – Nagy László fordulatával szólva – ha élünk, hát legszebben éljünk” – írja október 7-én a MITEM-krónikában Ungvári Judit.
Az előadást követően a szereplők és alkotók közönségtalálkozón vettek részt, melyen a közös munkáról, a harmonikus, de rendhagyó próbafolyamatról is beszéltek, amely a produkció létrejöttéhez vezetett.
Szőcs Géza drámája egy történelmi látlelet a kollektív európai és globális lelkiismeretünkről. Ez a dráma a történelmi valóságot helyezi fókuszba Raszputyin fiktív szűrőjén keresztül. Ez a fikció a szenvedélyes túlélés utolsó mentsvára az emberiség apokaliptikus erdejében. Mert gyermeki módon vágyódik a világ békéjére. Arra, hogy milyen az, amikor nem gyilkoljuk egymást a társadalomban és a háborúkban. Ebben a világban minden költészet kacérkodik a valósággal. Minden vágyódás táncol a feladással. Minden tett a filozófiával. Pont olyan a dráma, mint amilyen kép alakult ki bennünk Raszputyin alakjáról a mai világunkban. Isteni és végtelenül emberi, miközben hátborzongatóan történelmi. Hiszen Raszputyin szent és bűnös alakja megfoghatatlan, hiszen az ő hatalma nem a császárok, királyok és a cárok hatalmával ér fel, hanem a játékosok és a szélhámosok igéző tekintetével.
Az előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor, Bándi Johanna, Gaál Gyula, Frumen Gergő, Orbán Zsolt, Zákány Mihály, Péter Attila Zsolt, Kovács Éva, Budizsa Evelyn, Poszet Nándor, Varga Sándor, Bogár Barbara, Gál Ágnes, Laczkó Tekla, László Zita, Méhes Kati és Rappert-Vencz Stella. A produkció díszlet-és jelmeztervezője Kupás Anna m.v., zeneszerzője Bakk-Dávid László m.v., zenei vezetője Manfrédi Annamária.
A Raszputyin című előadás a Szatmárnémetiben és környékén lejátszott előadások és három fesztiválszereplés után is tovább él: Magyarországon több színház – köztük a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, a nyíregyházi Móricz Színház vagy a szolnoki Szigligeti Színház – is vendégül látja a produkciót, illetve kilátásban van egy határon túli vendégjáték-sorozat is.
Erdélyben eddig a székelyudvarhelyi DráMa Fesztiválon, Nagybányán és Nagykárolyban láthatta az előadást a közönség, de a jövőben nagyváradi és csíkszeredai bemutatására is sor kerülhet, a társulat tervei szerint.
A DráMa Fesztivál mellett a Raszputyin szerepelt a Magyar Színházak Ksivárdai Fesztiválján is, ahol Rappert-Vencz Gábor a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, a társulat pedig a legjobb társulati munkáért járó díjat kapta meg.
